December a régi római naptár szerint az év tizedik, egyben utolsó hónapja volt. A név a latin decem, magyarul tíz szóból származik. Az új időszámítás, a Gergely naptár bevezetése óta, december az év tizenkettedi hónapja. A karácsonyt megelőző hetekben - advent idején - az Úr eljövetelét, a kis Jézus születését várjuk. Mindenki a szeretet ünnepére készül. December az első téli hónap. A természet nyugovóra tér. A fákról valamennyi levél lehullott már. Többnyire hó borítja az erdőket, mezőket. Az állatok - kivéve a téli álmot alvók- egyre nehezebben találnak élelmet.
December 4. – Borbála napja
A Borbála név görög-magyar eredetű. Jelentése: idegen.
Szent Borbála keresztény vértanú volt, Ő a fiatal lányok, a bányászok és a tüzérek védőszentje. A Borbála napi szokások ma is ismertek. Ilyenkor levágnak egy gyümölcsfaágat, és vízbe teszik. A néphit szerint, ha karácsonyra kizöldül, akkor az eladó lány lagzira, a gazda bő termésre számíthat a következő esztendőben.
December 6. – Miklós napja
A Miklós név görög-szláv eredetű, jelentése: győzelem. Szent Miklós a pékek, a gabonakereskedők, az ügyvédek és a halászok védőszentje.
Miklós püspök 1500 évvel ezelőtt élt Kis-Ázsiában, Myra városában. Jócselekedetei tették ismerté. A legenda szerint egyszer meghallotta három szegény lány segítségkérő imáját. Azon az éjszakán arannyal teli zacskót tett az ablakukba, hogy megszabadítsa őket a szegénységtől, és tisztességesen férjhez mehessenek. Szinte minden pénzét a nincstelenek, a diákok, a gyerekek megajándékozására költötte.
A Mikulás-járás mintegy 200 éves népszokásunk. Egyes alföldi, dunántúli falvakban a legények beöltöztek piros vagy fehér ruhás Mikulásnak. Kísérői kormos arcú krampuszok voltak. Lánccsörgéssel rémisztgették, virgáccsal megcsapkodták azt a gyereket, aki nem tanult rendesen. Közben az alábbi versikét mondták:
Csörgő-börgő tánccal jöttem,
Van-e rossz gyerök a háznál?
Van-e jó gyerök a háznál?
A jónak kaláccsal,
A rossznak virgáccsal.
December 13. – Luca napja
Az asszonyünnepek közül hazánkban a legjelentősebb a december 13-i Luca-nap. Ekkor tilos volt a nőknek dolgozniuk. Sok történet szólt arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik megszegték a tilalmat: a fonó asszonyhoz hajította az orsót, kóccá változtatta fonalat, bevarrta a tyúkok tojókáját, kővé változtatta a mosó nőt.
Ehhez a naphoz különböző köszöntő szokások is fűződtek. A Dunántúl nyugati részén december 13-a reggelén lucázni jártak a fiúk. Kisebb csapatokba verődve meglátogatták az ismerős házakat. Szalmát vittek magukkal, s erre térdepelve adták elő jókívánságaikat, bőségvarázsló mondókájukat.
Luca, Luca, kitty-kotty, tojjanak a tyúkok,
Luca, Luca, kitty-kotty, nénémasszony litty-lotty.
Tikjaik, lúdjaik jó tojók legyenek,
Százat tojjanak, ezeret költsenek!
A gazdasszony megajándékozta a lucázókat, ők pedig neki adták a szalmát. Ezt másnap a tyúkok alá szórta, és közben az mondogatt:
A mi tyúkunk tojogáljon, a szomszédé kotkodáljon!
Dél-Dunántúlon ugyanezt a szokást kotyolásnak nevezték. A fiúk szalma helyett fatuskóra ülve énekeltek vagy verseltek. A köszöntőjük kezdősora"Kity-koty, kity-koty" volt.
A néphit szerint ez az éjszaka volt a boszorkányjárás ideje. Az emberek különböző módon védekeztek a gonoszok ellen: fokhagymával keresztet rajzoltak az ólak ajtajára, hamut szórtak a kapu elé, elzárták a seprűket.
Ezen a napon kezdték faragni a lucaszéket, amelyet karácsony estéjére kellett befejezni. Ekkor elvitték a templomba az éjféli misére. Ha ráállt a készítője, megláthatta a falu boszorkányát, aki ilyenkor szarvat, agancsot vagy tollas fejdíszt hordott. A református teleüléseken a lucaszéket a keresztútra állították. Szentelt krétával kört rajzoltak köré. Onnan láthatták a gyülekező boszorkányokat.
A búza zöldje az adventi remény beteljesülését, a gyertya fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.
December 21. – Tamás napja.
A Tamás név görög eredetű, jelentése: csodálatos. Több helyen ezen a napon szentelték meg a karácsonyi ételeket. Sokfelé ekkor vágták le a karácsonyi lakomára szánt disznót, ezért Disznóölő Tamásként is emlegették ezt a napot. Az e napon levágott disznó háját Tamáshájnak nevezik. Gyógyító erőt tulajdonítanak neki, ezért gyógyírt (kenőcs, balzsam, gyógyszerként használt csodaszer) készítenek belőle.
December 24. – Ádám, Éva napja, Szenteste
Mindkét név héber eredetű. Ádám azt jelenti: földből való, vörös, Éva pedig: élet, életet adó.
E nap a karácsonyi ünnepkör legjelesebb napja, az adventi időszak vége. December 24-én született meg a Megváltó, a kis Jézus Betlehemben. Ezen az estén együtt ünnepel a család a karácsonyfa körül békében, szeretetben. A katolikusok számára a karácsony fénypontja az éjféli mise (december 24.-éről 25.-ére virradó éjszaka).
December 31 - Szilveszter napja
A szilveszter megünneplése mindig összekapcsolódott az újév köszöntésével. Az óévbúcsúztató szokásokban fontos szerep jutott a zajkeltésnek. Ehhez kolompokat, csengőket, ostorokat használtak. Az éjféli kongózással, pergetőzéssel, csegőzéssel akarták elűzni az ártó szellemeket. December 31-én is kántálók járták a házakat. Lámpagyújtáskor a gyerekek, legények csoportosan az ablakok alá álltak, énekeltek, jókívánságokat soroltak.
Szilveszteri harangszónak
Zúg a gingallója,
Hirdetgeti, hogy az évnak
Itt a fordulója.
Adjon Isten békességet,
Bort, búzát és egészséget
Az új esztendőben.
