Szent András apostol napja, akit az I. században átlósan ácsolt keresztre feszítettek fel.(ezt andráskeresztnek nevezik).
András napkor, november 30-án kezdődtek a disznóölések. Ahízásra fogott süldők ilyenkorra kigömbölyödta. Az idő pedig elég hideg volt már ahhoz, hogy a hús ne romoljon meg. A gyermekek is nagyon várták ezt az eseményt, mert aznap nem kellett iskolába menniük.
Még alig pitymallott, s már zörgetett a kapun a böllér, azaz a disznóölő koma vagy sógor. A saját disznóját ugyanis senki sem vágta le szívesen. A leszúrt állatot a férfiak szalmával megperzselték, majd tisztára kaparták, mosták a bőrét. Az asszonyok sütötték a vért a reggelihez, tisztították a fokhagymát, mosták a belet töltötték a hurkát, aprították a zsírnak való szalonnát. A böllér bontotta fel a disznót, készítette a kolbászt, sózta a szalonnát. A férfiak segédkeztek neki. A gazda hol itt, hol ott tett-vett, de a legfőbb dolga az volt, hogy szórakoztassa, borral kínálja a többieket.
A nap fénypontjára a disznótorra, nem csak a segítők, hanem a közeli rokonság, a szomszédok, a jó barátok is meghívást kaptak. A hagyományos étrend orjalevessel kezdődött. Töltött vagy toros káposztával, sült hurkával, kolbásszal, pecsenyével folytatódott. A hosszúra nyúlt étkezés hájas pogácsával, rétessel fejeződött be. Vacsora közben vége-hossza nem volt a tréfálkozásnak vidámságnak.
A disznótoros házak ablaka alatt hívatlanul gyakran gyerekek jelentek meg. Ilyen éneket kántáltak:
Eljöttünk mi kántálni-kántálni,
Ablak alatt fát vágni, fát vágni,
Mi is fogtuk fülét-farkát,
Adjanak egy darab hurkát!
Nótázásukért kaptak néhány finom falatot az asztalról.
A lakoma végeztével a vendégek és a háziak még sokáig borozgattak, pipázgattak, beszélgettek, énekeltek, táncoltak. A gyerekeknek sem kellett lefeküdniük, ott téblábolhattak a felnőttek körül. A mulatság végén a vendégek elköszöntek és egy ajtónyitással távoztak. A háziasszony mindenki kosarába tett egy kis kóstolót.
E naphoz sok férjjósló szokás kapcsolódik. A lányok ilyenkor egész nap csak három szem búzát ettek, három csepp vizet ittak. Éjszaka aztán megálmodták, hogy ki lesz a férjük.
„Aki böjtöl András napján,
Völegényt lát éjszakáján.”
Úgy tartották, ha éjszakára egy férfiruhát tesznek a párnájuk alá, meg fogják álmodni a leendő urukat.
A gombócba cédulára írt férfineveket tettek. Gyorsan kikapták azt a gombócot, amelyik először jött fel a forrásban lévő víz színére. Elolvasták a benne lévő cédulára írt nevet. Azt hitték, hogy így fogják hívni a férjüket.
András - napi ppt
